4.fejezet

Deja Vu édes Deja Vu



Nagy szemekkel néztem a lány távolodó alakját.
Ez fura volt - állapítottam meg magamban.
- Miért is volt az? - hallottam meg Edward hangját közvetlenül mellőlem, mire ránéztem
- Nem éreztem felőle egyetlen érzelmet sem, semmit - néztem rá
- Jajj ez rosszul kezdődik, ezzel a nem érzek semmit dologgal - mondta Em nagy vigyorral, mire felhúztam a szemöldököm. – Emlékezz csak mi volt 35 éve. Mintha megint csak az történne: Forks… nincs párod, új lány, nem érzel semmit, nézz csak rájuk - bökött a fejével épp az egymás szemébe néző Belláék felé. – Figyeljétek meg, ennek is ez lesz a vége! – mondta, mire Rose olyat rávágott a tarkójára, hogy azt hittem Em a földön köt ki.
- Jazznek több esze van - nézett rám az „ikrem”, majd befelé vettük az irányt.


Már az ebédlőnél jártunk, mikor megláttam Alexandrát - mert idő közben megtudtam, hogy így hívják - ott állt az ebédlő ajtótól nem messze, és épp elmélyülten leste a tömeget… ergó, keres valakit.
Az ebédlőben egyből az asztalunk felé vettük az irányt
- Hallihóó - köszönt Rose, és egyből lepattant Em mellé
- Sziasztok - bólintottam és leültem a szokásos helyemre
- Ezek az őrületbe kergetnek, mindenki esze csak az új lányon jár - húzta a száját Edward
Épp az ajtó felé néztem, mikor megláttam, hogy Alexandra jön be rajta egy lánnyal, 1000 wattos vigyorral. Most hogy így jobban megnéztem, elkapott a deja vu érzés, mintha láttam volna már valahol.
- Te is? - nézett rám Edward
- Igen, de nem értem - néztem rá zavarodottan
- Miről csevegtek? Mert mi lemaradtunk… - vigyorgott Em
- Semmiről - mondtuk egyszerre Eddyvel


A lányok kitalálták - vagyis pontosabban Rose - hogy mennek plázázni, így nekünk is el kell őket kísérni, de előtte hazaugrottunk ledobálni a cuccainkat.
Épp öltöztem át, mikor megszólalt a telefonom… ismeretlen számmal
- Halló - szóltam bele komoran
- Szia Jasper - szólalt meg egy ismerős hang




Na milyen??
Oké hat komi is megvolt most legyen 8

puszika:D-Mee