2010. október 19., kedd

4.fejezet

Deja Vu édes Deja Vu



Nagy szemekkel néztem a lány távolodó alakját.
Ez fura volt - állapítottam meg magamban.
- Miért is volt az? - hallottam meg Edward hangját közvetlenül mellőlem, mire ránéztem
- Nem éreztem felőle egyetlen érzelmet sem, semmit - néztem rá
- Jajj ez rosszul kezdődik, ezzel a nem érzek semmit dologgal - mondta Em nagy vigyorral, mire felhúztam a szemöldököm. – Emlékezz csak mi volt 35 éve. Mintha megint csak az történne: Forks… nincs párod, új lány, nem érzel semmit, nézz csak rájuk - bökött a fejével épp az egymás szemébe néző Belláék felé. – Figyeljétek meg, ennek is ez lesz a vége! – mondta, mire Rose olyat rávágott a tarkójára, hogy azt hittem Em a földön köt ki.
- Jazznek több esze van - nézett rám az „ikrem”, majd befelé vettük az irányt.


Már az ebédlőnél jártunk, mikor megláttam Alexandrát - mert idő közben megtudtam, hogy így hívják - ott állt az ebédlő ajtótól nem messze, és épp elmélyülten leste a tömeget… ergó, keres valakit.
Az ebédlőben egyből az asztalunk felé vettük az irányt
- Hallihóó - köszönt Rose, és egyből lepattant Em mellé
- Sziasztok - bólintottam és leültem a szokásos helyemre
- Ezek az őrületbe kergetnek, mindenki esze csak az új lányon jár - húzta a száját Edward
Épp az ajtó felé néztem, mikor megláttam, hogy Alexandra jön be rajta egy lánnyal, 1000 wattos vigyorral. Most hogy így jobban megnéztem, elkapott a deja vu érzés, mintha láttam volna már valahol.
- Te is? - nézett rám Edward
- Igen, de nem értem - néztem rá zavarodottan
- Miről csevegtek? Mert mi lemaradtunk… - vigyorgott Em
- Semmiről - mondtuk egyszerre Eddyvel


A lányok kitalálták - vagyis pontosabban Rose - hogy mennek plázázni, így nekünk is el kell őket kísérni, de előtte hazaugrottunk ledobálni a cuccainkat.
Épp öltöztem át, mikor megszólalt a telefonom… ismeretlen számmal
- Halló - szóltam bele komoran
- Szia Jasper - szólalt meg egy ismerős hang




Na milyen??
Oké hat komi is megvolt most legyen 8

puszika:D-Mee

2010. október 16., szombat

3.fejezet Go Shopping

3. fejezet

Anyával még javában beszélgettünk, mikor kinyílt az ajtó, amin Carlisle dugta be a fejét.
- Jajj, ne haragudjatok, ha megzavartam valamit, de szükség lenne rád Amanda a 203-asban-nézet anya felé
- Egy pillanat, és megyek - nézett a doktorra, aki csak bólintott majd elment. – Na mennem kell dolgozni, de te viszont próbálj meg ilyen maradni. Határozottan tetszik az új éned, aki barátkozik - mosolyodott el, majd kiment. Feltápászkodtam a kanapéról, és eldöntöttem elmegyek kikapcsolódni egy kicsit, ami nálam azt jelenti, hogy irány a pláza!!! Kivágtattam a kocsimhoz, bepattantam, majd elindultam Port Angeles felé. Út közben 30 Seconds to Mars-tól a The Killt hallgattam.
Mikor odaértem a plázához egy gyönyörű BMW m3-as kocsi mellett álltam meg. Mintha a suliban is egy ilyen lett volna…álltam meg mellette, majd tovább mentem.
Hát ez a pláza nem mondható valami nagynak, de a célnak megfelel.

Már vagy 10 butikot végig jártam a szatyraimmal, kb. 3szor kellett megfordulnom, mert már nem fért el a kezembe. Sajnos így megtelt a csomagtartó - szomorodtam el. De nem baj, ott van még a hátsó ülés - vidultam fel. Majd szinte táncolva mentem a soron következő üzletbe, ahol kiket láttam meg… Cullenéket.
Mind a négy. Bár a fiúk kicsit, mintha nyúzottak lennének - nevettem magamban, mire a bronzhajú gyerek… asszem Edward, felém nézett és mintha egy fintort vágott volna. Ekkor viszont elmosolyodott mintha nem is tudom …olvasna a gondolataimban, erre pedig elkomorult és elfordult.
Oké ez fura volt, könyveltem el magamban, miközben a ruhákat nézegettem. Találtam egy Bite me feliratú pólót, amit egyből a kosaramba tettem, mert gyűjtöm az olyan pólókat, amikre ilyen hülyeségeket írnak fel. Tökre bele merültem a ruhanézegetésbe, mikor valaki megszólalt mellettem
- Szia. Te vagy az új lány igaz? Mármint a suliban? - mosolygott rám a barna hajú lány, vagyis Bella.
- Öhm… Honnan tudtad?? - kérdeztem a betegesen szép arcát nézve.
- Láttalak a suliban, plusz azt is, ahogy letaroltad a testvérem
Jajj… bassza meg, tényleg.
- Remek - morogtam halkan.
- Nyugi, nem haragszik rád! Szerinte vicces volt - legyintett
- Bella jössz? - sétált oda hozzánk maga az életnagyságú Barbie baba – Huh jól meg vagy pakolva - nézett rám.
- Ez még semmi - vontam meg a vállam. – Imádok vásárolni, szóval majdnem minden nap elmegyek - ezer wattos mosoly
- Télleg? - csillantak fel Rosalie szemei – Mert Bella meg én is csak úgy ahogy - kezdett csacsogni, – Nem akarsz velünk jönni tovább, mert úgy látom egyedül vagy? - mosolyodott el.
Bassza meg, de gyönyörű… hüledeztem.
- Öhm én nem szeretnék zavarni, mert láttam a testvéreitekkel vagytok - mondtam
- ÓÓÓ nem zavarsz - mondták egyszerre, majd Rose megragadta a kezem, elvitt fizetni, utána meg maga után cibált a testvéreihez, ahol Bella mosolygott Edward mellett.
- Halihó! Ő itt Alexandra Ross, ők pedig Emmett, Jasper, Edward. Juujjj, de barmok vagyunk, még be sem mutatkoztunk, én Rosalie vagyok, ő pedig Bella - mondta
- ÁÁÁ te vagy az a csajszi, aki letarolta Jazzt - vigyorgott a mackó, majd kezet nyújtott - Emmett Cullen
- Szia. Lexy Ross – fogadtam el a kezét, ami iszonyat hideg volt
- Szia. Japer Hale - jött oda a letarolt pasi
- Szia! Bocsi a múltkoriért - néztem rá nagy szemekkel
- Semmi baj - vont vállat majd odament Edwardhoz

Edward nem mutatkozott be, de nem is nagyon érdekelt. Még vagy nyolc üzletet végig jártunk, végig Rosalieval beszélgettem. Ami olyan volt, mintha a többiek meglepődtek volna.
Én lassan haza kéredzkedtem. Otthon becipekedtem a házba, felmentem a lépcsőn, és bedőltem az ágyamba.





Bocsika a késésért csak dolgom volt.
Nagyon köszönöm a komikat
Mi lenne ha most mondjuk ..... 6 komi lenne???

Szóval 6 komit kérek és jön a kövi!!!De ha nem lesz meg akkor is hozom de lécci próbáljátok meg összehozni!!:D

puszi:D-Mee

2010. október 3., vasárnap

"2.fejezet

Fehér bőr, arany szemek, ezek a Cullenek


Az iskola főépülete felé haladva egész végig arra a srácra gondoltam… Ki lehet ő? Nem baj a lényeg az, hogy hamarosan megtudom!
Nagy nehezen megtaláltam a titkárságot.
- Jó napot kívánok! – szóltam oda az öreg nyanyának
- Szervusz kedvesem - nézett fel a papírjai közül – Bizonyára te vagy Alexandra Ross-mekkora esze van ennek, röhögtem magamban – Itt az órarended, a testvéred már elvitte -mosolyodott el majd újra a papírjaiba temetkezett.
1 óra: Történelem. Jobbat nem kaphattam volna?!? Pont olyan órára tesznek be elsőnek, amiből bukásra álltam mindig is. Remek!!!
Az órák már elkezdődtek mikor megtaláltam a termet.
Halkan bekopogtam.
- Tessék – hallottam egy női hangot
- Öhm elnézést kérek, de új vagyok és nem találtam a termet – motyogtam.
- Semmi gond - nézett rám – Ülj le Anne mellé - intett egy lány felé.
Lassan sétáltam oda hozzá majd ültem le mellé.

Az óráim unalmasan teltek, de Anne-vel megbeszéltem, hogy órák után együtt kajálunk, mert még csak őt ismerem.

A menzára érve egyből odamentem hozzá.
- Szia - köszöntem neki, ami nálam haladás volt, mert senkit sem szeretek.
- Szia, gyere menjünk - húzott maga után egy asztalhoz, ahol vagy 5-en ültek – Ők itt Nikki, Lina, Josh, Read és Gina – mutatott rájuk.
- Hello – ez az, már én vagyok a lekezelő jégkirálynő, végre megtaláltam önmagam yupiiii
Leültem az egyik székre. mellém pedig leült Anne.
Egészen feloldódtam ebben a társaságban. Nevettem, ami nálam nagy szó, olyan volt mintha nem is érdekelné őket, hogy gazdag vagyok. Épp Read egyik viccén röhögtünk, mikor belépett az ebédlő ajtón 5 emberke, akik gyönyörűek, de itt nem túlzok ám, tényleg azok voltak.
Szóval beléptek ők az ajtón. Hirtelen megláttam velük azt a srácot, akinek neki mentem”aranyszemű szőke herceg”röhögtem magamban, mire a bronzos hajú srác rám nézett és elmosolyodott… Oké ez fura volt.
- Te Anne ezek kik? – néztem az említettre.
- Cullenék
- Ahha – vágtam értetlen arcot.
- Dr Cullen és Esme Cullen nevelt gyerekei – nevetett rám – A nagy mackó Emmett mellette meg a szőke Rosali, ők egy pár. Aztán a barna hajú lány Bella mellette meg a bronzos hajú Edward, ők is együtt vannak. A méz szőke hajú Jasper neki nincs senkije, de ahogy elnézem nem is nagyon tervezi, hogy lesz valakije, mert hát itt senkire sem hajlandó ránézni - vonta meg a vállát.
Hm, szóval Cullenék.

Vége lett az első sulis napomnak, de egyből anyuhoz rohantam be a kórházba.
Megkerestem a dolgozóját, és bekopogtam.
- Gyere – szólt ki anya, mire benyitottam. A szobában egy szőke hajú férfi állt. Valahogy ismerősnek tűnt, de nem tudom honnan.
- Jajj elnézést nem akartam zavarni – szabadkoztam.
- Semmi gond, úgy is menni készültem – mosolyogott rám.
- Lexy had mutassam be Dr.Carlisle Cullent – mosolyogott anya.
.- Szia Carlilsle Cullen - nyújtott kezet.
- Nagyon örülök Dr.Cullen – aha, szóval Cullen itt van a kutya elásva, de azért elfogadtam a kezét, ami furcsán hideg volt.
- Csak Carlisle, sokat hallottam már rólad – mosolygott szeretett teljesen – De nekem tényleg mennem kell, elnézést, majd kiment az ajtón.
- Na mi az Lexy, gondolom nem unalmadban jöttél be hozzám – mondta anya, és leült a fotelébe.
- Nem – mondtam, majd lefeküdtem arra a kanapéra, ahol a betegeit szokta kezelni. – Csak fura dolgok történnek velem – mondtam neki, majd lehunytam a szemem és elmeséltem neki



Nagyon sajnálom h csak most jött de nem volt időm irni de legalább 4 komit kérek rá léccike puszika: D-Mee